Április 11. a Költészet napja. Beylan születésnapja. Ezen kívül arról is emlékezetes, hogy aznap vettük észre, hogy Bence számlájáról eltűnt 270 000 forint.
Ez úgy tűnt fel, hogy Neko elküldött a budakalászi Auchanba vásárolni. Még jó, hogy nem úgy csináltam, hegy bemegyek, megveszem a fél boltot – csupán arra szorítkozva, ami a két kilométer hosszú listán szerepel –, és csak a pénztárnál deül ki, hogy nincs pénz a kártyán. Hanem odamentem az ATM-hez és megpróbáltam felvenni száz rugót, de kiírta, hogy nincs annyi a számlán.
Telefon haza, mondom, hogy mi van, erre Neko kérdése:
- Hogyhogy nincs rajta elég pénz?
- Honnan tudjam, nekem csak ennyit mondott a gép.
Bosszankodás, káromkodás, letesszük. Hamarosan visszahív.
- Persze, hogy nem adta ki, hiszen most már csak hetvenötöt lehet felvenni!
E öö, e bódottá, vissza a géphez!
A gép ismét azt mondja, nincs annyi a számlán. Telefon haza, kérdés ugyanaz, válasz ugyanaz. Neko kiötli:
- Miután Erste, és nem MBH, biztos nem adja ki az idegen kártyára a pénzt!
A szépséghibája csak annyi, hogy máskor kiadta. Ötlet: menjek be vásárolni, aztán lesz, ami lesz. Ellenvetés: ha mégsem sikerül, mindenki az én anyámat fogja szidni, hiszen húsáruk is szerepelnek a végtelen listán, nem is kevés, azt már nem tehetik vissza. Az elcseszett időről nem is beszélve. Megoldás: Próbavásárlás a lottózónál, 4 kiló egy lottószelvényre még mindig olcsóbb, mint egy fél liter kóla a kajáldánál. Sorba állok egy kitöltött ötös lottó szelvénnyel, amikor odakerülök, mondom, hogy kártyával fizetnék. Semmi akadálya, szó nélkül levonja az összeget.
Hát akkor most mi van?
Vissza az ATM-hez, egyenleginfó, van a számlán valami háromezer forint. Telefon haza, elmondom, mi történt. Ötlet: Neko felhívja a bankot és rákérdez.
Várakozás, tanácstalanság. Végre telefon érkezik.
- Azt mondja a bank, valóban nincs rajta kétszázhetven, csak amennyit mondtál. Gyere haza!
Ezek után Neko és Bence bementek a bankba rákérdezni, hogy ez hogy lehet. Hogy miért csak akkor küldenek sms-t, ha rákerül a pénz, amikor korábban úgy egyeztek meg, hogy minden pénzmozgásról értesítenek. És ha esetleg időközben a bank egyoldalúan – ahogy szokta – szerződést módosított, talán küldhetett volna értesítést arról, hogy kettőszáz-hetvenezer forinot levettek a számláról.
Igen, most, hogy utánanézett, itt látszik, hogy a Roblox vette le az összeget, havi kilencezer forinttal.
Amikor Neko elmeséli már itthon, közlöm vele, hogy ez nem stimmel.
- Nem tudtak ekkora összeget leszedni napi kilenc rugójával, mert rendszerint ahogy megjött a pénz, százat felvettünk, és kártyáról vásároltunk. Másnap pedig leszedtük a maradékot, ami még ezerrel osztható volt. Így havonta csak kétszer kilencet tudtak volna leszedni. Ehhez 16 hónap kellett volna, és nem egyszerre tűnik el kettőhetven.
Hát ő nem tudja, hogy ez hogy van! Akkor menj be még egyszer, és kérj részletes kimutatást!
Megtörtént, és hamarosan ki is jött postán. Egy idő után szóba hoztam, kiderült, hogy Neko meg sem nézte, vagy megnézte, de nem érti, és ezért nem foglalkozik vele… Végülis ugyanaz. Nosza, megnéztem én.
Valóban, időről időre levonogatott a Roblox kisebb – már ahhoz képest kisebb – összegeket. De nem látom, hogy a kettőhetvenet mikor vonta le. Akkor nézem a dátumokat, a lista márciusra és áprilisra vonatkozik. Ez május közepén volt, és arról nincs értesítés. Mondom Nekónak, hogy menjen már be még egyszer, és kérjen erről a hónapról is, mert miután nem adtak pont arról, amikor az egész történt, én már azt sem hiszem el, hogy a Roblox volt a tettes! Nem, ő nem, leszarja.
Hogy hogyan maradhatott ekkora összeg a számlán? Hát igen, annak idején Nekónak jóváírtak több mint félmillió forintot. Ez úgy történt, hogy addig-addig csesztették, hogy miután a Zolika betöltötte a 23. évét, kiesett a nappali képzésre jogosultak köréből, és ebből az alkalomból eü. hozzájárulást kell fizetnie.
Egy olyan embernek, aki sosem járt iskolába, mert egy tré BCG oltás tönkre tette az életét, és agyilag megállt a növésben, súlyosan fogyatékos lett.
Itt Szentendrén Neko bement az Ügyfélkapu irodájában a NAV-os előadóhoz és kipanaszkodta magát. Rendes volt az ürge, elárulta, hogy mennyi minden járt volna és jár még most is a Zolikának. Sajnos az időközben ránkbaszott összegeket be kell fizetnünk – ez mennyire igazságtalan már! –, de tkp. ha időben léptünk volna, semmit nem kellett volna fizetnünk, csak hát senki nem mondott nekünk erről semmit Dabason. (Oda tartoztunk, amíg Örkényen laktunk.) De most már le lehet szegényt rokkantosítani, akkor több pénz is jár, és valami úton-módon, talán visszamenőleg, vagy én nem értem, de egyszerre kijött a fél milka. És miután nekünk nincs bankszámlánk, mert rögtön leinkasszóznák, így a Bence számlájára kértük.
És miután nem akartuk elkölteni, mert ha augusztus 10-ig valóban le kell innen lépnünk, minden pénz kell albérletre, rajta hagytuk a számlán a zsét. Onnan meg szépen lenyúlták.
Még annyit, hogy Neko a napokban mondta, hogy a neten olvasott arról, hogy az MBH-sok közül rengeteg embernek tűnt el pénz a számlájáról, amiből egy csomó a NER közeli bankszámlákon jelent meg. Na, erre már lehet gombot varrni!